Az Ecuadori Köztársaság egy dél-amerikai ország, amely északon Kolumbiával, keleten és délen Peruval, nyugaton a Csendes-óceánnal határos. Hozzá tartoznak még a Galápagos-szigetek (Archipelago de Colón) a Csendes-óceánban, 965 km-re a kontinens partjaitól. Nevének jelentése spanyolul ’Egyenlítő’ (a latin ÆQUATOR szóból), mivel az Egyenlítő vonalán fekszik. A 272 045 km² területű ország fővárosa Quito, amely az 1970-es években UNESCO világörökségi címet kapott, amiért egész Latin-Amerikában az itteni történelmi központ őrizte meg legjobban eredeti jellegét.Ecuador legnagyobb városa Guayaquil. Az ország harmadik legnagyobb városa, Cuenca 1999-ben szintén világörökségi címet kapott, amiért rendkívül jól illusztrálja a gyarmatosító spanyol reneszánsz várostervezést valamint városképe élénken tükrözi a különböző latin-amerikai társadalmakat és kultúrákat. Ecuador számos állatfajnak ad otthont, amely közül sok az őshonos (endemikus), mint például az egyedülálló állatvilágáról híres Galápagos-szigeteken élő fajok jelentős része.Ecuador HDI mutatója 0.695 (2010) és a lakosság 35,1%-a a szegénységi vonal alatt él (jövedelme nem éri el a napi 1 amerikai dollárt)

 Történelme
Az Ecuador, Cundinamarca és Venezuela alkotta Nagy-Kolumbiai Köztársaság.A mai Ecuador őslakosai az indiánok voltak, területe pedig az Inka Birodalom része volt. A spanyolok 1531 és 1533 között hódították meg, és előbb a Perui Alkirálysághoz, majd az Új-Granadai Alkirálysághoz csatolták. A spanyol gyarmatosítók elleni felkelés 1810-ben kezdődött, az ország hosszú és keserves harcok után 1821-ben vívta ki a függetlenségét. 1822-ben a Pichinchai-csata után Ecuador csatlakozott Simón Bolívar vezette Nagy-Kolumbiához, amely magába foglalta Kolumbia, Venezuela és Panama teljes területét, valamint Peru, Brazília és Guyana egyes területeit.

A 19. században Ecuador instabil állam volt, gyorsan követték egymást a diktátorok. Az 1860-as években a római katolikus egyház segítségével a konzervatív Gabriel Garcia Moreno egyesítette az országot. A 19. század végén a világban megnőtt a kakaó iránti kereslet, az lett a fő exportcikk és vándorlás indult meg a felföldről a partvidék új mezőgazdasági területei felé.

1895-ben a partvidékre támaszkodó Eloy Alfaro liberális forradalmat vezetett, korlátozta az egyház és a felvidék konzervatív földbirtokosainak hatalmát. Ez a liberális irányzat maradt hatalmon 1925-ig, a katonák "Júliusi Forradalmáig". Az 1930-as és 1940-es években ismét politikai instabilitás volt és olyan populista politikusok emelkedtek fel, mint José María Velasco Ibarra ötszörös elnök.

Az Amazonas medencéjének hovatartozásáról hosszú ideig vita volt Ecuador és Peru között. 1941-ben gyorsan nőtt a feszültség a két ország között, majd háború tört ki. Peru álláspontja szerint ecuadori csapatok megszállva tartották a vitatott területet, Ecuador álláspontja szerint Peru a vitatott terület megszállására készült. 1941 júliusában minkét ország mozgósított. Az ellenségeskedés 1941. július 5-én tört ki. A háború során Peru megszállta az egész vitatott területet. Néhány hetes harc után az Amerikai Egyesült Államok és több latin-amerikai ország nyomására tűzszünet lépett életbe. Ecuador és Peru 1942. január 29-ei megállapodásával helyreállt a nyugati félteke egysége a tengelyhatalmakkal vívott második világháborúban. Győzelme eredményeként Peru magához csatolta a vitatott területet.

Gazdasági válság és népi nyugtalanság a populista politika visszatéréséhez és a katonák ismételt beavatkozásokhoz vezetett az 1960-as években. Közben külföldi társaságok olajat fedeztek fel az Amazonas-medence Ecuadorhoz tartozó részén. 1972-ben elkészült az Andokon átvezető csővezeték. Ezen át jut ki az olaj a keleti vidékekről a partvidékre, így Ecuador lett Dél-Amerika második legnagyobb olajexportőre. Ugyancsak 1972-ben egy "forradalmi és hazafias" katonai junta megdöntötte a kormányt és hatalmon maradt 1979-ig. A későbbi demokratikus kormányok sem tudták megoldani a gazdasági nehézségeket. 1982-ben Osvaldo Hurtado kormányának kellett szembenéznie a gazdasági válsággal. Ezt magas infláció, költségvetési hiány, pénzromlás, növekvő adósságtörlesztés, versenyképtelen ipar jellemezte, és a kormányzás krónikus instabilitását okozta. A későbbi években sem lett stabilabb a kormányok helyzete, 1996-2006 között három demokratikusan megválasztott elnök volt, egyik se tudta kitölteni hivatali idejét.

A bennszülött lakosság aránya nő (ma hozzávetőleg 25%) és ez az utóbbi évek belpolitikájára is kihat. A lakosság nézeteit alakítja, hogy a kormányok képtelenek voltak földreformot végrehajtani, magas a munkanélküliség és rosszak a szociális szolgáltatások, történelmét a földbirtokos elit által kizsákmányolva töltötte.

2006-ban a demokratikus választásból Rafael Correa került ki győztesen. Az új ecuadori alkotmányt a 2007-ben felállított Ecuadori Alkotmányozó Gyűlés fogalmazta meg, amelyet 2008-ban fogadott el az ország népszavazás útján. Ecuador az ENSZ és számos dél-amerikai szervezet tagja.

 Földrajza
Ecuador domborzati térképeEcuadornak három fontos földrajzi régiója van és egy szigetcsoport a Csendes-óceánban.

A Costa az ország nyugati részén lévő alacsony partvidék
A Sierra magas fekvésű, hegyes vidék az ország közepén. Itt halad végig az Andok.
Az Oriente (Kelet) az amazoniai esőerdők vidéke a keleti részen, amely a terület szinte felét teszi ki és a népességnek csak az 5%-a lakik itt.
Végül a Región Insular a Galápagos-szigetek környezete a Csendes-óceánban.
Ecuador fővárosa Quito, Pichincha tartományban van a Sierra régióban. Legnagyobb városa Guayaquil, Guayas tartományban a nyugati parton. A Quitotól délre fekvő Cotopaxi (5897 m), a hasonló nevű tartomány mellett sokszor tévesen tartják a világ legnagyobb aktív vulkánjának. Dél-Peruban és Észak-Chileben több magasabb és aktív vulkán van. Ecuador legmagasabb pontja a Chimborazo (6267 m).

 Vízrajza
A Pastaza folyó Baños közelében.Ecuador szinte összes folyója a Sierra területről fakad és vagy kelet felé folyik az Amazonas irányába vagy nyugaton a Csendes-óceánba ömlik. Ezek a folyók a hegyekben elolvadó hóból vagy egyéb magaslati csapadékokból keletkeznek. A Sierra területen a patakok és folyók keskenyek és gyors-folyásúak, majd a fennsíkot elérve lelassulnak és kiszélesednek. Később azonban ismét felgyorsulnak az Andok meredek lejtőin, míg legvégül ismét lecsendesednek és kiszélesednek.

A Costa területen a folyókat a heves esőzések táplálják decembertől májusig, míg a száraz évszakban néhány nagyobb folyó kivételével teljesen kiszáradnak mielőtt az óceánt elérnék. Az esős évszakban az óceántól befelé haladva már előfordulnak áradások is.

A Costa területen a Guayas folyórendszer szállítja el a legtöbb csapadékot. A déli Guayaquil-öbölbe érkező vízrendszer 40 000 négyzetkilométerről gyűjti be a csapadékot. A 60km hosszú Guayas-folyó Guayaquil északi részén csupán a Babahoyo és a Daule folyók összefolyásától indul és jelentősen kiszélesedve, deltatorkolattal érkezik az óceánba, ahol számos szigetet és csatornát alakít ki.

A második legfontosabb vízgyűjtő folyórendszer az Esmeraldas a Sierra területről érkezik és Esmeraldas város mellett ömlik az óceánba. Az Esmeraldas-folyó hossza 320 kilométer, gyűjtőterülete egy 20 000 négyzetkilométeres medence.

Az ország keleti részén található legjelentősebb folyók a Pastaza, a Napo és a Putumayo. A Pastaza a Chambo és a Patate folyók összefolyásától indul, amelyek a Sierrából érkeznek. A Pastaza folyón található az Agoyan vízesés, amely 61 méter magas és ezzel Ecuador legmagasabb vízesése. A Napo folyó a Cotopaxi hegycsúcs közeléből indul. Ez a folyó Ecuador legfontosabb szállításra alkalmas folyója a keleti, alacsonyabban fekvő területeken. A Putumayo folyó a Kolumbiával közös határon folyik. A keleti területen lévő összes folyó az Amazonas folyóba ömlik. A Galápagos-szigeteken nincs jelentős folyó, azonban a nagyobb szigeteken édesvízi források találhatók.

 Éghajlata
 Ecuador tengerpartján trópusi éghajlat uralkodik világosan megkülönböztetető esős évszakkal. Ez januártól májusig tart. A felföldön mérsékelt hegyvidéki éghajlat uralkodik. Amazóniában ismét trópusi az éghajlat, mindennaposak az esők. A országban a legmagasabb hőmérséklet januárban 30-35 °C, míg a legalacsonyaabb júliusban 5-25 °C körüli.

 Növény- és állatvilága
Az ország aránylag kis területe ellenére változatos a felszín és az éghajlat. Ennek következtében állat- és növényfajok sokasága él itt. A Galápagos-szigetek élővilága meg egészen különleges, bennszülött (endemikus) fajokban gazdag. Az itt szerzett tapasztalatai vezették Charles Darwint elméletének kidolgozására.

 Nemzeti parkok Sierra

Cajas National Recreation Area
Chimborazo Reserve
Cotacachi-Cayapas Ecological Reserve
Cotopaxi National Park
El Angel Ecological Reserve
Ilinizas Reserve
Pululahua Geobotanical Reserve
Podocarpus National Park
Oriente

Cuyabeno Reserve
Limoncocha Biological Reserve
Yasuní National Park
Andoki-Oriente

Antisana Ecological Reserve
Cayambe-Coca Ecological Reserve
Llangantes National Park
Sangay Nemzeti Park
Sumaco-Galeras National Park
Costa, Región Insular

Bosque Protector Cerro Blanco
Machalilla National Park
Mataje-Cayapas Mangrove Reserve
Manglares Churute Mangrove Reserve
Galápagos-szigetek Nemzeti Park

 Természeti világörökség
Galápagos-szigetek Nemzeti Park - egészen egyedülálló élővilág
Sangay Nemzeti Park

 Népessége,lakossága
Egy 2011-es becslés szerint Ecuador lakossága 15 007 343.[6] A CIA adatai szerint a lakosság összetétele 2011-ben a következő volt: "mesztic (bennszülött és fehér keverék) 65%, bennszülött 25%, spanyol és egyéb 7%, fekete 3%". Az ország lakosságának etnikai összetétele változatos. 2007-es adatok szerint a lakosság legnagyobb része (65%) mesztic volt, akik a spanyol gyarmatosítók és a bennszülöttek leszármazottai. A lakosság 25%-a bennszülött. Azok a spanyol vagy egyéb európai leszármazottak, akik a gyarmatosítás után nem keveredtek a helyi bennszülöttekkel ("Criollos") a lakosság 7%-át alkotják. Az afrikai-ecuadori keveredésű mulatt és zambo emberek kisebbséget alkotnak - ők első sorban az Esmeraldas és az Imbabura tartományokban élnek (kb. 3%). Az országban a népességnövekedés 1,91%-os, az írástudatlanság 7,5%-os.

 Legnépesebb városok Az ecuadoriak többsége a központi tartományokban, az Andok hegységben vagy a csendes-óceáni partvidéken él. A trópusi esőerdővel borított terület, a hegységtől keletre (El Oriente) ritkán lakott. A lakosságnak csupán 3%-a lakik itt.

Guayaquil: 2 044 000 fő (elővárosokkal 2 636 300 fő)
Quito: 1 466 300 fő (elővárosokkal 1 808 100 fő)
Cuenca: 290 100 fő
Santo Domingo: 209 900 fő
Machala: 207 400 fő
 Nyelvi összetétel, vallási összetételAz országban a hivatalos nyelv a spanyol, de beszélik még a kecsua és más indián nyelveket is. A fő vallás a római katolikus (a lakosság 75%-a római katolikus vallású), de különböző vallású kisebb csoportok is vannak.

Gazdasága
Ecuador gazdasága exportközpontú. Nyersanyag forrásai a következők: nyersolaj, hal, rák, fa és arany. Ezen felül jelentős az országban a mezőgazdaság is: banán, virág, kávé, kakaó, guayusa, cukor, trópusi gyümölcsök, pálmaolaj, rizs, rózsa és kukorica.[8] Az ország legjelentősebb nemzeti exportja a nyersolaj.[9] A világpiaci árak ingadozása alapvető hatással van a belső piacára. Az ipar elsősorban a belső piac ellátására irányul.

Az 1997–98-as gyenge gazdasági teljesítményt követően súlyos gazdasági válságba került az ország 1999-ben. A válságot az El Niño jelenség indította el 1997-ben, ami miatt az olaj világpiaci értéke zuhanni kezdett és a piac bizonytalanná vált. Ennek következtében az ország GDP-je 7.3%-kal zsugorodott, és az előző évhez képest 52.2% volt az infláció, a nemzeti valuta értéke 65%-kal csökkent. Ecuador nemzetközi kölcsönök felvételére szorult 1999-ben. Egy évvel később Jamil Mahuad miniszterelnök bejelentette, hogy az ország felveszi az amerikai dollárt hivatalos fizetőeszközként. Mahuad ugyan távozásra kényszerült hivatalából, utódja, Gustavo Noboa véghez vitte az eredeti tervet és a Nemzetközi Valutaalappal is tárgyalásokat kezdeményezett.

Importtermékek: műszaki berendezések és alkatrészek, vegyipari termékek, nyersanyagok, iparcikk, közszükségleti cikkek, gyógyszerek.
Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Peru, Chile, Olaszország, Japán, Venezuela, Brazília.

 
 Kultúra
Ecuador kultúráját meghatározza a hispán mesztic örökség, amely általában spanyol eredetű. Ezt különböző mértékben befolyásolták a különböző bennszülött indián hagyományok, néhány esetben afrikai elemekkel tarkítva. A legelső és legalapvetőbb újkori bevándorlási hullámot a spanyol gyarmatosítók jelentették Ecuadorban. A 19. században végén és a 20. század elején egy kisebb számú, európai és észak-amerikai bevándorlási hullám volt. A 2. világháború alatt és után szép számban érkeztek lengyel, Litván, angol, ír és horvát bevándorlók. Mivel az afrikai rabszolgatartás nem volt jelentős a spanyol gyarmatosításban, ezért afrikai leszármazottak többnyire csak az ország északi részén találhatók. Ez főleg egy afrikai rabszolgákat szállító hajó hajótörése miatt alakult ki. A partra úszó túlélők új életbe kezdhettek, szabadon, megőrizve eredeti kultúrájukat, amire nem voltak hatással a más tartományokban található (például andoki) kulturális elemek.

 Kulturális világörökség Az UNESCO világörökség listáján Ecuadorból két kulturális érdekű helyszín található.

Quito óvárosa
Cuenca történelmi központja

 Művészetek
A legismertebb ecuadori művészeti stílus a ferencesek által alapított Quito iskola (Escuela Quiteña), amely a 16. és a 18. század között alakult ki. A quitói templomok falán található festmények ötvözik a spanyol és a bennszülött motívumokat. A stílus formálódása az évszázadok alatt felvonultatja a különböző korabeli spanyol reneszánsz és manierista jegyeket. Fénykorában fő jellemzője a barokk és rokokó volt, míg később a neoklasszicizmus és republikánus motívumok kerültek előtérbe. A legfontosabb ecuadori festők: Oswaldo Guayasamín, Camilo Egas és Eduardo Kingman a Bennszülött mozgalomból; Manuel Rendon, Jaime Zapata, Enrique Tábara, Aníbal Villacís, Theo Constanté, León Ricaurte és Estuardo Maldonado az Informalista mozgalomból; valamint az absztrakt és futurista Luis Burgos Flor. Tigua bennszülött festők hagyományos jellegű festményei szintén világhírűek.

 Irodalom
Luis Alberto Costales, Riobamba.Hasonlóan az összes hispano-amerikai területhez, a gyarmati Ecuador korai irodalmára is a spanyol aranykor volt legnagyobb hatással. Az egyik legkorábbi emlék Jacinto Collahuazo  nevéhez fűződik, aki a mai Ibarra mellett található, északi falucska bennszülött törzsfőnöke volt a 17. század elején. A törzseket ugyan már egészen az elejétől elnyomás alatt tartották a spanyol gyarmatosítók, Collahuazo mégis kiválóan megtanult kasztíliai nyelven írni és olvasni. Annak ellenére, hogy a spanyolok betiltották a helyiek zsinórírását (kipu), latin betűkkel írt kecsua nyelven írt. Collahuazo írásmódja hasonlatos az "Ollantay" című inka drámával, amely a legrégebbi irodalmi mű, amit bennszülött amerikai nyelven írtakCollahuazo-t bebörtönözték és az összes művét elégették. Csupán évszázadokkal később találtak rá az egyik versének kéziratára véletlenül egy quitói templom restaurálása során. A mű az inka emberek szomorúságát és tehetetlenségét írja le, amit Atahualpa nevű királyuk elvesztése után éreztek.

Az ecuadori korai irodalom egyik alkotója volt a jezsuita Juan Bautista Aguirre és Juan de Velasco. De Velasco a spanyolok megérkezése előtt létező Quitói királyság (ma Ecuador) nemzeteiről és törzsi vezetőiről írt. Beszámolója nemzeti érzületű, amely romantikus hangnemben beszél a gyarmatosítás előtti történelemről.

A gyarmatosítás késői és a köztársaság időszakának korai szerzői közé tartozik Eugenio Espejo. Az ő nevéhez köthető az első ecuadori nyomtatott újság. Jose Joaquin de Olmedo híres ódát írt Simón Bolívar-nak Victoria de Junin címmel. További fontos szerzők: az esszé- és regényíró Juan Montalvo, és a nemzeti himnusz megalkotója Juan Leon Mera.

Kortárs ecuadori írok, költők: Jorge Enrique Adoum (regényíró), Jorge Carrera Andrade (költő), Benjamín Carrión (esszéíró), Medardo Angel Silva, Jorge Carrera Andrade (költők), Enrique Gil Gilbert, Jorge Icaza, Alicia Yanez Cossio (regényírók).

 Egészségügy
Ecuadorian jelenlegi közegészségügyi rendszere 1967 óta nem változott. Az ecuadori közegészségügyi minisztérium (Ministerio de Salud Publica del Ecuador) felel az közegészségügy szabályaiért és megtervezéséért. Ennek élére a köztársaság elnöke választ minisztert - a jelenlegi miniszter Dr. David Chiriboga.

Az ecuadoriak születéskor várható átlagos életkora 75 év. A csecsemőhalálozási arány 1000 születésből 13, amely nagy javulást jelent az 1980-as évekhez képest, amikor ez az arány 1000-ből 76 volt. Az 5 év alatti gyerekek 23 százaléka alultáplált. A városoktól távoli területeken élő népességnek nincs ivóvize, ezért tartályokban szállítják ezekre a területekre a vizet. 100 000 emberből átlag 686 a maláriás megbetegedés.

Javasolt oltások Ecuador-ba utazóknak:

Hastífusz