Ciprus (görögül Kíprosz [Κύπρος]; törökül Kıbrıs) állam, hivatalos nevén a Ciprusi Köztársaság (görögül Kipriakí Dimokratía [Κυπριακή Δημοκρατία], törökül Kıbrıs Cumhuriyeti) szigetország a Földközi-tenger keleti medencéjében, Törökországtól délre.

Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete. Míg a sziget földrajzi szempontból Ázsiához tartozik (mivel az ázsiai kontinentális talapzaton található), addig az ország kulturális és politikai szempontból is Európa része.

Az ország fővárosa Nicosia, mely a sziget középső részén található, s amelyet (a szigethez hasonlóan) kettéoszt a déli, szabad és főként görög-, illetve az északi, Törökország által megszállt töröklakta részeket elválasztó Zöld vonal. A megszállt területeken 1983 óta létezik a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár állam. Nem része Ciprusnak a szigeten fekvő két brit szuverén támaszpont, Akrotíri és Dekélia (területük összesen 254 km²).

Ciprus (a megszállt területek nélkül) 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja.

 Földrajz 

 Domborzat
Szicília és Szardínia után a Földközi-tenger legnagyobb szigete. Észak-déli irányban négy tájra osztható:

Kyrenia-hegység: északon, a parttal párhuzamosan futó hegylánc
Tróodosz-hegység: a terület középső részén emelkedik, legmagasabb pontja: Ólimbosz 1953 m (egyben Ciprus legmagasabb pontja is).
Mezaorea-síkság: a déli parti síksággal összefüggő része
Partvidéke
 Vízrajz
Az Akamasz-félszigetJelentős folyóval nem rendelkezik, gyakori a vízhiány. Leghosszabb a Pediasz nevű, 96 km hosszú folyó. A téli időszakban hulló jelentős mennyiségű eső az ország belső területein található hegyekből széles medreken keresztül jut el a tengerbe. Ezek a természetes medrek a nyári időszakban szárazon állnak. Az esőzésekből származó vizet igyekeznek tározókba terelni, hogy a száraz időszakokban ezek segítségével csökkentsék a vízhiányt. Ugyanakkor a kormány igyekszik a víz takarékos felhasználására nevelni a lakosságot, olykor vízkorlátozásra is sor kerül Ezen kívül a legszárazabb időszakban tankhajókkal szállítanak vizet Görögországból

 Éghajlat Cipruson az éghajlat jellegzetesen mediterrán: meglehetősen meleg és száraz, csapadék főleg november és március között, olykor villámlással, mennydörgéssel kísért zivatarok formájában esik. Havazás csak a hegyekben fordul elő, a tengerparti övezetben sosem fagy. Az enyhe tél általában március-áprilisban gyorsan csap át a nyárba. A Tróodoszon a magasabb területeken az éghajlat kontinentális.

 Élővilág, természetvédelem Az alacsonyabb fekvésű vidékeken olajfa, szentjánoskenyérfa, tamariszkusz, eukaliptusz, ciprusfa és akácfa nő. A hegyek jellemző fái az aleppói fenyő, magyaltölgy és nyárfa, illetve a Tróodosz-hegység nyugati részén a cédrusfa. A hegycsúcsok közelében boróka és feketefenyő él. Tavasszal a következő virágok teszik színessé a szigetet: királyné gyertyája, szuhar, jácint, nárcisz, ciklámen, bazsarózsa, pipacs, leander, rekettye.

A sziget legnevezetesebb állatai a Larnakai- és Akrotiri-sóstónál telelő flamingók. A Tróodoszi hegységben őshonos a ciprusi vadjuh. A hegyekben kis számban található barátkeselyű, ölyv, karvaly, vándorsólyom és vörös vércse. Szintén a Tróodosz-hegység területén él a sziget egyetlen mérgeskígyó faja a Levantei vipera.

Az embernek a szigeten történt megjelenésének idején, 9000-11 000 begin_of_the_skype_highlighting              9000-11 000      end_of_the_skype_highlighting évvel ezelőtt még élt ott a ciprusi törpe víziló (Hippopotamus minor), amely akkoriban halt ki. Ez a faj az ún. Messinai sókrízis után szorult a szigetre, a Földközi-tenger kiszáradása, majd újra víz alá kerülése után csakúgy, mint fajrokonai Krétára, Máltára, Szicíliára.

 Nemzeti parkjai

Troodosz Nemzeti Erdőpark
Athalassa Nemzeti Erdőpark
Cavo Gkreko Nemzeti Erdőpark
Polemidia Nemzeti Erdőpark
Rizoelia Nemzeti Erdőpark
Tripylos Rezervátum
Akamas Nemzeti Erdőpark
Lara-Toxeftra Tengeri Rezervátum

 Történelem
A görög mitológia szerint a sziget körüli tengerben született Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. A sziget kb. i. e. 10000 óta lakott volt. i. e. 1600 körül a Mükénéi kultúra hatása alá került, majd kereskedelmi kapcsolatokat alakított ki Egyiptommal. Ciprus még Egyiptom perzsák általi meghódítása előtt a Perzsa Birodalom része lett, de Nagy Sándor hadjáratai nyomán felszabadult, később az egyiptomi Ptolemaida dinasztia uralta. i. e. 58 után a Római Birodalom bekebelezte. Megfordult itt Pál apostol is, első missziós útján.

A római birodalom felosztása után 395-ben – egy rövid idejű arab hódítást leszámítva – a Bizánci Birodalom része volt. A keresztes háborúk idején I. Richárd angol király 1191-ben Komnénosz Izsák legyőzése után meghódította, majd eladta a Templomos Lovagrendnek. Tőlük a mindössze két éves Jeruzsálemi Királyságát 1187-ben a Szaladin szultánnal vívott csatában elveszítő Guy de Lusignan vásárolta meg 1192-ben. 1482-ben, az utolsó királynő halálával a ciprusi Lusignan dinasztiának magva szakadt, és a szigeten – újabb adás-vétel révén – a velenceiek rendezkedtek be, akik állandó harcban álltak a terjeszkedő Oszmán Birodalommal.

1571-ben a törökök 60 000 embert számláló flottája végül meghódította Ciprust, és török uralom alatt állt 1878-ig, amikor az angolok elfoglalták. 1878 és 1925 között Nagy-Britannia bérbe vette a szigetet az Oszmán Birodalomtól, majd Ciprus 1925-ben brit koronagyarmattá vált.

Az 1900-as években szerveződött a görög ciprusiaknak a sziget Görögországgal való egyesüléséért küzdő mozgalma (enózisz), amely a második világháború után tudott csak megerősödni. 1955-ben megalakult az EOKAnevű görög nacionalistákból álló ellenállási szervezet, amely 1959-ig harcolt a brit gyarmati függőség ellen (a törökök területi felosztást akartak). Ekkor, 1959. február 19-én a Londonban megkezdett, Nagy-Britannia, Görögország és Törökország között lezajlott második konferencián egyezményben nyilatkoztak Ciprus függetlenségéről, melyet 1960. február 11-én írtak alá Zürichben (Zürich és London-megállapodás). Ezt – a háromhatalmi tárgyalások eredményeként – 1960. augusztus 16-án sikerült kinyilvánítani a Nicosiában aláírt szerződéssel. Az államszerződés jogot formált arra, hogy mindhárom fél katonai erőket állomásoztasson a szigeten. Az ENSZ szeptember 20-án vette fel tagjai közé. Az első elnök III. Makariosz görög-ortodox pátriárka lett, az alelnök egy ciprusi török volt. A szigetek Görögországhoz való csatlakozása kérdésében a görög és a török etnikum között állandósultak a feszültségek és összetűzések, ezért 1963 végén létrehozták az ún. „Zöld vonalat”, amely a görögök lakta területet volt hivatott elválasztani a töröklakta területektől, így kettéosztva az országot. A fegyveres összetűzések hatására 1964-ben Ciprus kérdése az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé került, amely 1964. évi 186-os határozatában békefenntartók telepítését rendelte el a szigeten (United Nations Peacekeeping Force In Cyprus, UNFICYP).

1974. július 15-én a görögországi katonai junta által támogatott ciprusi görög katonatisztek csoportja, a Nemzeti Gárda, azzal a szándékkal, hogy Ciprust Görögországgal egyesítsék, államcsínyt kíséreltek meg az érsek-elnök Makariosz ellen, aki életét mentve, brit segítséggel elmenekült a szigetről. Nikosz Szampszont kiáltották ki új elnökül. Július 19-én az eltávolított Makariosz nyilatkozatot adott ki, amelyben leszögezte: „A görög junta puccsa egy invázió, melynek következményeitől Ciprus egész lakossága szenved, görögök és törökök egyaránt.”. Másnap, július 20-án az 1960-as háromhatalmi egyezményre és a török etnikum védelmére hivatkozva Törökország, Bülent Ecevit miniszterelnök utasításaira, 40 000 fős inváziós csapatot tett partra a sziget északi részén és megkezdte annak teljes megszállását. Két nap múlva a török csapatok biztosított folyosót nyitottak az északi parttól Nicosiáig. Szampszont félre-, majd Makarioszt visszaállították és július 22-én Görögország fegyverszünetet kötött Törökországgal. Július 23-án a görögországi junta megbukott, majd Genfben megindultak a béketárgyalások. Eközben Cipruson 200 ezer fős görög lakosság indult meg a görög fennhatóságú déli területek felé. Augusztus 14-én a genfi tárgyalások eredménytelenül félbeszakadtak, majd Görögország – Franciaország 1966. március 10-ei hasonló döntését követve – kivonta csapatait a NATO integrált katonai erőiből. A török csapatok ezt követően folytatták az előrenyomulást, két nap múlva már a sziget területének 37%-át (északi harmadát) birtokolták. A délen lakó törökök többségét (több mint 60 ezret) az északi területekre telepítették a ciprusi kormány és az ENSZ beleegyezésével. A fővárost, Nicosiát szintén kettéosztották a „Zöld Vonal” mentén, ami "országhatárrá" alakult, nemzetközi repülőtere ENSZ fennhatóság alá került, légiforgalma megbénult. Az északi területeken 1975-ben a ciprusi törökök egyoldalúan, Rauf Denktaş elnökletével a mai napig fennálló saját, önálló közigazgatást alakítottak ki „Észak-Ciprusi Szövetségi Állam” néven. Az ENSZ-csapatok az elválasztó határvonal (a „Zöld Vonal”, a török hadműveletek után ismert még „Attila Vonal”-ként is) középső részét azóta is ellenőrzésük alatt tartják.

Törökország közreműködésével Görögország 1980-ban újra csatlakozott a NATO-hoz.

Az északi területek függetlenségét 1983. november 13-án Denktaş egyoldalúan kikiáltotta, amit november 15-én, nyolc évvel a „rendezés” után Törökország elismert „Észak-Ciprusi Török Köztársaság” néven és diplomáciai kapcsolatot létesített vele. A Ciprusi Köztársaságot nem ismeri el Törökország és Dél-ciprusi görög ciprióták közigazgatása néven nevezi. Ezzel a lépéssel Törökország ismételten megszegett több ENSZ-határozatot. Az északi, új államot azóta sem ismerte el más ország, az ENSZ-tagállamok bojkottálják az ENSZ Alapokmány 2. cikkének 5. bekezdése alapján.

 
 2008. április 3.-án.2003. április 30-án a határvonal több szakaszát megnyitották, amit azóta is több ezer görög és török ciprusi lépte át. Ciprus 2004. évi Európai Unióhoz való csatlakozása előtt Kofi Annan ENSZ-főtitkár vezetésével április 24-én Annan-terv néven rendezési terv született a sziget újraegyesítésére. A terv lehetőséget adott volna az 1974-es török megszállás során bevándorolt illetve ezek leszármazottjaként Cipruson élő törökök jelentős részének, hogy a szigeten maradjon. Ez heves tiltakozást váltott ki a déli, nem megszállt területen élők görög cipriótákból. A népszavazáson a ciprusi törökök az egyesítés mellett, a ciprusi görögök többsége az egyesítés ellen szavaztak, így a terv kudarcba fulladt. Május 1-jén a Ciprusi Köztársaság megosztott államként lett az EU tagja. Az északi, megszállt területek EU tagsága a helyzet rendezéséig felfüggesztésre került.

Ciprus 2008. január 1-jén csatlakozott az eurózónához, és bevezették az eurót. Nicosiában februárban mindkét fél részére Eleni Mavrou – a görög városrész polgármestere – és Cemal Metin Bulutoğluları – a török fél (Lefkoşa) polgármestere – ünnepélyes keretek között megnyitotta Ledra nevű főutcáját, amely a kettéosztottság megszűnésének kezdetét jelképezi. A két fél polgármestere havonta személyesen egyezteti egymással későbbi terveit.

 Népesség
Ciprus népessége Általános adatokA sziget teljes népességének száma a megszállás miatt nehezen becsülhető. A 2007-es népszámlálás szerint a Ciprusi Köztársaságnak 788 457 lakója volt.

Az 1960-as népszámlálás szerint A görög ciprióták tették ki a sziget lakosságának 77%-át, a török ciprióták 18%-át, és 5% volt az egyéb etnikumhoz tartozók aránya. Az 1974-es török invázió után azonban körülbelül 150 000 török bevándorló érkezett Törökország anatóliai területeiről az „Észak-Ciprusi Török Köztársaságba”, ami „állampolgáraként” ismerte el a betelepülőket. A bevándorlók és leszármazottaik jelenléte megváltoztatta a sziget etnikai arányait, és fontos pontja lett a béketárgyalásoknak, mivel a Ciprusi Köztársaság a kiegyezés egyik alapfeltételének tekinti az illegális török bevándorlók távozását. Ez volt az egyik oka az Annan-terv görög elutasításának is.

A gyarmati múltnak és a brit légitámaszpontoknak köszönhetően a szigeten folyamatosan található egy brit közösség is, amely részben a Királyi Légierő katonai és polgári alkalmazottaiból, részben brit civilekből (vendégmunkásokból, nyugdíjasokból) tevődik ki. A köztársaság otthont ad olyan jelentős főként menekültekből álló közösségeknek is, mint az örmény, a szerb, a palesztin, a libanoni, vagy a kurd közösség.

Az 1980-as évektől kezdődően nő Cipruson az orosz és ukrán bevándorlók aránya, akik többnyire Görögország érintésével érkeztek az országba. A 2000-es évek óta a munkaerőhiány következtében Cipruson nagy számú ázsiai, főként Thaiföldről, Sri Lankáról és a Fülöp-szigetekről érkezett vendégmunkás is él. Az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozás után jelentős számú vendégmunkás jelent meg a szigeten a szintén csatlakozott kelet-európai államokból, főként Lengyelországból és Bulgáriából.

 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
 Vallás
A Zöld vonal NicosiábanCiprus összlakosságának mintegy 78%-a görög-ortodox keresztény, míg 18% muszlim vallású. A vallási határok azonban a belső határ mentén élesen elválnak egymástól, az északi rész szinte teljesen mohamedán, míg a déli részen szinte kizárólag keresztények élnek. A nyelvi megoszlás a vallásihoz hasonló, a vallási hovatartozás a nemzeti hovatartozást is determinálja.

 Nyelvek
Ciprus 1960-ban kiadott alkotmányának értelmében a görög és a török a hivatalos nyelv. Az 1974-es török invázió, az ország két részre osztása után a görög nyelv a déli, míg a török az északi részen dominál. Az angolt széles körben beszélik a sziget mindkét felén. A külföldiek magas arányának következtében az angol félhivatalos nyelvvé vált. A déli részen a szolgáltatások elérhetők görög és angol nyelven is. Az angol nyelvű külföldi dokumentumokat (diploma, születési anyakönyvi kivonat)nem kell lefordítani görögre. Angolul kommunikálnak egymás között a görög és török ciprióták is, főleg a fiatalabb generáció. A politikai kapcsolat nyelve a két rész között szintén az angol.

 Gazdaság

A ciprusi gazdaság legmeghatározóbb eleme a szolgáltató szektor, ez adja a GDP háromnegyedét. Ezen belül főként az idegenforgalom és a pénzügyi szektor számottevő. A szigetre évente több mint kétmillió turista látogat, azaz a lakosság közel háromszorosa. A pénzügyi szektor fő vonzerejét az off-shore vállalati tevékenység adja: közel ötvenezer bejegyzett off-shore cég létezik az országban. Noha az EU csatlakozás nyomán ezen cégek terhei közel kétszeresére nőttek, európai összehasonlításban Ciprus még mindig vonzó és előnyös az off-shore céget alapítani szándékozók számára. Fontos tényező a tengeri szállítás is: a szigetország a világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottájával rendelkezik.

A sziget termelése nem fedezi a belső szükségletet (amit a jelentő turistaforgalom is növel), így az import jelentősen (négyszeresen-ötszörösen) meghaladja az exportot. Főleg mezőgazdasági cikkek terén szorul behozatalra az ország.

 Ipar Az ásványkincsekben (pirit, azbeszt, króm, réz) viszonylag gazdag ország az energiahordozókat (kőolaj és földgáz) külföldről szerzi be. Feldolgozóiparának jelentősebb ágazatai az élelmiszer- és textilipar.

 Kereskedelem

 Exportcikkek:
Déligyümölcs, burgonya, zöldség, bor, szőlő, dohány, réz, vasérc, cement, textíliák.

Importcikkek:
Műszaki berendezések és alkatrészek, járművek, üzemanyag, fémek, vegyipari termékek, élelmiszerek, vetőmag.

Főbb kereskedelmi partnerek:
Egyesült Királyság, Görögország, Oroszország, Szíria, Libanon, USA, Olaszország, Németország.

 Kulturális világörökségek
Paphos (1980): Antik épületek maradvánayai, római villák, mozaikpadlók.
A Tróodosz-hegység festett templomai (1985, 2001): templomok és kolostorok egymás közelében. A bizánci építészet emlékei.
Choirokoitia (1998)

 Turizmus Az 1960-as függetlenné válás és az 1974-es polgárháború után indult fejlődésnek az addig viszonylag zárt Ciprus turizmusa. A roppantul kedvező időjárási viszonyok, a jó közbiztonság, a gazdag kulturális örökség és az angolul beszélő szigetlakók nagy száma miatt az idegenforgalom a '80-as években robbanásszerű fejlődésnek indult.

A sziget kényszerű kettéosztottsága miatt a 2000-es évekig csak a déli, szabad területek voltak hivatalosan látogathatóak, az északi, megszállt területekre a szigeten belülről nem lehetett belépni. Az úgynevezett Észak-Ciprusi Török Köztársaság területére a szigeten kívülről belépőket a Ciprusi Köztársaság a mai napig illegális határátlépőnek tekinti. 2003 áprilisától határátkelő nyílt a tűzszüneti vonalon, amelyet 2008-ban egy újabb átkelő megnyitása követett Nicosia központjában (Ledra utca).

A legtöbb látogató (a turisták közel fele) a hagyományosan jó kapcsolatok miatt Nagy-Britanniából érkezik. Jelentős még a nagyobb európai államokból (Németország, Svédország) érkező turisták aránya. A Ciprusra látogatók száma körülbelül hárommillió fő évente - azaz a sziget lakosságának háromszorosa. A turizmus a nemzeti összterméknek körülbelül negyedét adja. Az idegenforgalom koordinálását a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal (CTO) végzi.

A hepatitis A (nagy a fertőzésveszély) és B (közepes a fertőzésveszély) oltás ajánlott Ciprusra utazóknak.