Botswana (régebbi nevén Becsuánaföld) kontinentális helyzetű állam Afrikában, tengerrel nem határos. Délen a Dél-afrikai Köztársaság, nyugaton Namíbia, északon Zambia, északkeleten pedig Zimbabwe határolja. Gazdasága erősen kötődik déli szomszédjáéhoz; mezőgazdaságában a szarvasmarha-tenyésztés, iparában a bányászat a legjelentősebb.

 
 Földrajz
 

Területének kb. 80%-át a Kalahári-medence foglalja el. Nagy része síkság. Legmagasabb pontja a Tsodilo Hills (1489 m).

 Vízrajz
Az ország déli részére nagyon kevés csapadék jut, ezt a részt a Kalahári-sivatag foglalja el. Nagy folyók az ország északi és keleti felén találhatók: az Okavango, a Limpopo és a Chobe folyók. Ezen a területen alakult ki a nagy területet elfoglaló Okavango-delta mocsárvilága. Itt nagy veszélyt jelent a malária, mind az őslakosok, mind a beutazók számára. Északkeleten a sós talajú Makarikari-medence,s benne a Makgadikgadi mocsár található. Az Okavango egyik mellékága táplálja a Ngami-tavat.

 Éghajlat
A lefolyástalan Dél-afrikai fennsíkon fekszik (kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban), ami jelentősen befolyásolja éghajlatát, a sivatagitól a szubtrópusiig változik. A nyári évszak októbertől márciusig tart, míg a téli évszak májustól szeptemberig. Ilyenkor a hőmérséklet rendszeresen meghaladja a 35 °C-ot. Az esők december és február közt érkeznek, főként heves, viharos záporok formájában. Az éves átlagos csapadékmennyiség délen 250 mm, északon 700 mm, de a Kalaháriban gyakori, az akár évekig is eltartó aszályos időszak.

 Élővilág, természetvédelem
 
A növényzet is szoros összefüggést mutat a csapadék mennyiségével, az ország 90%-án található szavanna. Igazi erdők csak a Chobe folyó partjain találhatóak, az ország északi felén. Az állatvilág igen széles palettáját nyújtja a fajoknak. Az Afrikára jellemző nagyvadak mind megtalálhatóak itt is. 164 emlős, 157 hüllő, 80 hal és 550 madárfajt regisztráltak a területen. A leginkább előforduló állatok: a transzváli oroszlán, a gepárd, a párduc, a feketelábú macska, az ezüsthátú sakál, a fokföldi róka, a denevérfülű róka, az erdei petymeg, a sárga mungó, a fokföldi szürke mungó, a szurikáta, az afrikai elefánt, a fekete orrszarvú, a víziló, a zsiráf, a szitutunga, a bongó, a botswanai víziantilop, a puku, az impala, a kardszarvú antilop, a mezei törpeantilop, az ugrónyúl valamint a vakondpatkány.

 Nemzeti parkjai

Az ország területének 17%-át foglalják el a nemzeti parkok és állatparkok. Ezenkívül még további 20%-ra tehető a vadvilág megőrzésére használt területek aránya. A botswanai kormány bevételekre tesz szert vadászengedélyek kiadásából külföldi turisták számára ezeken a területeken, ezek betartását szigorúan ellenőrzik.

 Természeti világörökségei
Az UNESCO világörökség-listáján jelenleg egy botswanai terület van: Tsodilo, melynek sziklafestményekkel díszített dombjait vallási és spirituális jelentőségük miatt vették fel a listára 2001-ben.

 Története
lA batswana (egyes számban motswana) szót ma Botswana lakosainak megnevezésére használják, régebben azonban egy pásztorkodó népcsoport neve volt (tswana).

A 19. század végén viszály tört ki a shona és a Kalahári-sivatagból a területükre vándorló ndebele törzsek között. A konfliktus a Transvaal búr telepeseire is kiterjedt. III. Khama batswanai király a britekhez fordult segítségért, akik 1885. március 31-én Becsuánaföld néven protektorátussá nyilvánították a területet. Később a déli terület a Fokváros központú Cape Colonyhoz került, és napjainkban a Dél-afrikai Köztársaság része, az északi terület pedig megmaradt Becsuánaföldi Protektorátusnak, s ebből jött létre a mai Botswana.

Amikor 1910-ben létrejött a Dél-afrikai Unió a Brit Birodalom főbb gyarmataiból, Becsuánaföld (ill. a mai Lesotho és Szváziföld) nem vált a részévé, bár tervbe vették későbbi csatlakozásukat – a kormány azonban halogatta a döntést, és a National Party hatalomra jutásakor (1948) az egyesülés elvi lehetősége is megszűnt.

A brit hatóság kiterjesztése és a törzsi kormányzat erősödése miatt az 1920-as években egy az afrikaiakat és egy az európaiakat képviselő tanácsadó testület is segítette a terület irányítását. 1934-ben elismerték a törzsi törvényeket. 1951-ben közös európai-afrikai tanács jött létre, mely az 1961-es alkotmányban törvényhozói jogkört kapott.

1964 júniusában Nagy-Britannia elismerte Botswana önrendelkezési jogát. A kormányzat székhelyét a dél-afrikai Mafikengből az akkor alapított Gaborone-ba helyezték át (1965). Az 1965-ös alkotmány alapján megtartották az első általános választásokat, és 1966. szeptember 30-án kikiáltották a függetlenséget. Seretse Khama, a függetlenségi mozgalom egyik vezetője és a ngwato törzs főnöki címének jogos örököse lett az első köztársasági elnök, s egészen 1980-ban bekövetkezett haláláig ő töltötte be a tisztet (kétszer választották újra). Utódja az alelnök, Ketumile Masire három alkalommal is győzött a választásokon, végül 1998-ban vonult vissza. A következő elnök, Festus Mogae előbb szintén alelnökként került a posztra, majd megnyerte az 1999-es és a 2004-es választásokat. 2008-ban az első elnök fia, Ian Khama lett az elnök.

 Népesség
 
Népességnövekedés (1000 x)A lakosság nagy többsége délkeleten él, itt a népsűrűség eléri a 15 fő/km²-t. A városlakók aránya 30%.

Botswana közel 1,64 millió lakosa van. Az ország népcsoportjai: csvánák (becsuvánák) (75,5%), sonák (12,4%), busmanok (szanok) (a Kalahári nyugati peremén élnek) (3,4%), koi koi (hottentották) (2,5%), ndebele 1,3%, egyéb 4,9%, európai (kb. 2%).

Vallások: törzsi vallású 49,2%, protestáns 29%, afrikai keresztény (fekete keresztény) 11,8%, római katolikus 9,4%, egyéb 0,6%.

2003-as adatok szerint a lakosság kb. 37,8%-a HIV-fertőzött, de a népességszám ennek ellenére nem csökken, mert nagy a szaporulat (2007-ben 1,503%-os növekedés volt).

 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A lakosság döntő részét kitevő csvana lakosságot nyolc törzs alkotja. Ezek közül a ngvato vagy bamangvato a legnagyobb: ők teszik ki a lakosság 38%-át. A többi törzs neve: kvena, ngvaketsze, tavana, kgatla, lete, rolong és tlokva.

 Szociális rendszer, egészségügyi ellátás
Az egészségügyi ellátás sokak számára elérhető a mozgó kórházak révén. A legnagyobb problémát a tbc, a gyomor- és bélrendszeri megbetegedések és az alultápláltság jelenti.

 Gazdaság
Gazdasága: agrár-ipari ország. Függetlenné válása óta Botswana gazdasága produkálta a legnagyobb átlagos növekedést a világon: 1966–1999 között 9%-ot. A teljesítmény főként a gyémántbányászatnak, a megfelelő pénzügyi irányelveknek, a nemzetközi közösség anyagi és technikai támogatásának és az óvatos külpolitikának köszönhető. A Transparency International szerint Botswana a legkevésbé korrupt ország Afrikában.[2] A Világgazdasági Fórum 2008-as versenyképességi ranglistáján Botswana az 56. helyet érte el - megelőzve Magyarországot -, a 2009-es listán azonban visszacsúszott a 66. helyre.

A gyémánt (az ipari gyémánt termelésében Ausztrália után a világon a második helyen áll, az ékszergyémántéban viszont néhány éve az első) mellett - melynek bányászata Orapa és Letlhakane térségében folyik - jelentősebb ásványkincsei a mangán és az arany.

Selebi-Pikwében nikkel- és rézérc található. Kisebb mennyiségben előfordul még szén, kobalt, azbeszt, fluor, vas, ezüst és urán is.

A bányavidékek és a népesebb települések a keleti országhatáron találhatóak.

 Gazdasági ágazatok
Botswana bruttó nemzeti termékének 3%-a a mezőgazdaságban és erdészetben, 55%-a az iparban, 43%-a a szolgáltatások területén jön létre. Az afrikai viszonyokhoz mért kedvező gazdasági helyzetét két, erősen exportorientált ágazatnak, a bányászatnak és a szarvasmarha-tenyésztésnek köszönheti.

 Mezőgazdaság
A Kalahári bokros-füves pusztáin kecske- és juhtenyésztés jellemző, valamint sok nemzeti park és vadrezervátum található ott.

Az ország területének 2,3%-át szántóföldek, 73,3%-át legelők, 1,6%-át erdők foglalják el; a terméketlen területek aránya 22,8%. A keleti országhatáron a kukorica, a köles, a hüvelyesek, a banán, a dohány és az olajnövények termesztése biztosítanak munkát a mezőgazdaságban.

Jelentős, mintegy 4 milliós szarvasmarha-állománnyal rendelkezik.

 Ipar
Feldolgozó ipar az országban alig van. A megtalálható ipari üzemek főként a mezőgazdaság terményeit dolgozzák fel. Kukoricamalmok, sörfőzdék mellett a vágóhidak, a hús- és tejüzemek a keleti országhatár menti városokba (Gaborone, Francistown, Lobatse) települtek.

 Kereskedelem
Kivitelében a legfontosabb tétel a gyémánt (60%), jelentősek még az ércek, fémek (réz, nikkel) (15%), az állattenyésztésből származó termékek: az állati prémek, a hús és a tej (10%), valamint a textiliák is kiviteli cikkek közé tartozik.

Az import termékek zöme gép, közlekedési eszközök, olaj és olajszármazékok, fa és papíripari termékek, energia, élelmiszerek.

Főbb kereskedelmi partnerek: EFTA-országok, a Dél-afrikai Vámunió tagállamai, Zimbabwe, Dél-afrikai Köztársaság.

 Kultúra
 Oktatási rendszer
Az alapoktatás ingyenes, és az analfabétizmus viszonylag alacsony (30%).

 Művészetek
Zene, tánc, irodalom A természeti környezet megszabja a zene kifejezési lehetőségeit és formáit, hiszen a zeneszerszámok anyaga adott: dobok általában csak az erdős vidékeken vannak, furulyák ott ahol nád nő, míg a füves síkságokon s a sivatagi vidékeken a kíséret nélküli vokális zene a hagyomány. Leggyakoribbak a húros hangszerek, melyeknek sokféle változata ismeretes. A csvanák híresek furulyazenekaraikról; ezen a hangszeren kizárólag férfiak játszanak. Rituális ceremóniák alkalmából s jeladásra kereplőket és tülköket használnak. Északról hozták be a zanzát. Széles körben elterjedt a gitár; ezzel elsősorban az újabb népdalokat kísérik.

A zene és a tánc Botswanában elválaszthatatlan, jelentésük is ugyanaz a szó: gobina. Az ének és a szóbeli költészet összeolvadt; a csvanák nyelve igen dallamos. Különösen fontos ceremóniákon speciális dicsőítő verseket - lebokákat - adnak elő. Nemzetközi hírnévnek örvend a Dél-Afrikai Köztársaságból származó írónő, Bessie Head (1937-1984), aki Botswanában élt száműzetésben; művei elsősorban a botswanai nők problémáival foglalkoznak.

 Hagyományok, néprajz
A csvanák településeinek szokatlan jellegzetessége: hatalmas falvakat hoznak létre, ilyen például Serowe vagy Mochudi, amelyek lakossága eléri a 30000 főt. Régebben minden család három otthont tartott fenn; egyet a faluban, egyet a családi föld mellett, a falutól akár 45 km távolságra, és egy harmadikat a távoli marhalegelőkön, ahol a fiatal férfiak az év legnagyobb részét töltötték. A falu központja a kgotla, a gyűlés helye, ahol a főnök és a vezetők meghatározták például a vetés és az aratás idejét. A szegényebb háztartások marhákat kérhettek kölcsön a főnöktől: az állatokat ők gondozták, s cserébe megkapták az első borjút. Napjainkban a főnökök hatalma már gyengül, mivel egyre többen hagyják el a falvakat, hogy földjeik mellé költözzenek. Ennek részben a növekvő népesség fokozódó élelemigénye az oka, de talán az a megfontolás is, hogy így a főnök hagyomány adta jogával élve nem foghatja ingyenmunkára őket.

A kiszámíthatatlan esőzés miatt a családok kénytelenek más jövedelemforrásokat is keresni - sört főznek, kereskednek vagy házépítést vállalnak. Ennek ellenére a lakosság 70%-a még mindig falvakban él, és Botswana földterületeinek többsége még mindig törzsi tulajdonban van - ez azt jelenti, hgoy a főnök osztja szét a területeket, és ő gondoskodik arról is, hogy ne forduljon elő túllegeltetés.

 
 Oltások
Javasolt oltások Botswanába utazóknak:

Hastífusz
Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
Hepatitis B (magas a fertőzésveszély)
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Veszettség
Malária elleni gyógyszer. (Namíbia- Zambia- Zimbabwe és Botswana határain nagy a kockázata a fertőzésnek)