Banglades egy Dél-Ázsiai ország, mely Indiával és Mianmarral határos.

 
 Földrajz
 Fekvése
A Bengáli-öböl partvidékén fekvő ország nevének jelentése "bengáli ország". Területének túlnyomó részét a Gangesz és a Brahmaputra hatalmas, mocsaras deltája alkotja. Az alföldet északról a Khászi-hegység lealacsonyodó pereme szegélyezi.

 Domborzat
A Bengál-öböl partvidékén fekvő ország területének túlnyomó részét a termékeny Bengáli-alföld foglalja el, amelynek déli részét a Gangesz és Brahmaputra folyók hatalmas, mocsaras deltája alkotja. Az ország területének fele víz alá kerülne, ha a tengerszint 1 métert emelkedne. Az alföldet északról a Khászi-hegység lealacsonyodó pereme szegélyezi. Legmagasabb pontja: Keokradong, 1230 méter.

 Vízrajz
Legfőbb folyók: Gangesz (helyi neve Padma), Brahmaputra (fő ágának helyi neve Jamuna) és Meghna. Mindezeknek számos mellékága van. Az ország határát 58 helyen keresztezi folyó.

 Éghajlat
Éghajlata trópusi. Az enyhe tél októbertől márciusig tart, a forró, párás nyár márciustól júniusig. A meleg és esős monszun évszak júniustól októberig tart, ekkor esik a legtöbb eső az országban. Majd minden évben történik valamilyen természeti katasztrófa: árvíz, trópusi vihar, tornádó, szökőár.

 Élővilág, természetvédelem
A partvidék legnagyobb része mocsaras dzsungel, helyi nevén Sundarban. Itt találhatók a föld legkiterjedtebb mangrove erdei, gazdag élővilággal. Itt él a bengáli tigris. 1997-ben a régiót veszélyeztetettnek nyilvánították.

 Nemzeti parkjai
Bangladesh területének 2%-a védett terület.[1] Nemzeti parkok:

Bhawal National Park
Himchari National Park
Kaptai National Park
Nijhum Dweep National Park
Ramsagar National Park
Satchari National Park
Teknaf Game Reserve

 Történelem
A nagyobb bengáli régió civilizációinak emlékei négyezer évre mennek vissza, a régióban dravida, tibeti-burmai és ausztro-ázsiai népek laktak. A 'bangla' vagy 'bengal' név pontos eredete nem ismert, de a Bang nevezetű dravida nyelvű népre vezetik vissza, amelyik i. e. 1000 körül lakott a térségben. Az indoárják érkezése után, az i. e. 7. században megalakult a Gangaridai királyság, amely utóbb Biharral együtt a Magadha, majd a Maurja Birodalomhoz tartozott. Bengália később a 3-6. században a Gupta Birodalomhoz tartozott. Ennek összeomlása után egy Shashanka nevű bengáli alapított egy rövid életű királyságot. Az anarchia időszaka után a buddhista Pála-dinasztia uralkodott a régióban négyszáz éven át, őket követte a hindu Sena-dinasztia rövid uralma. Az iszlám térítés a 12. században kezdődött meg szufita misszionáriusok által, aztán a muszlim hódítás következtében elterjedt az egész régióban. Bakhtiar Khilji, egy török hadvezér, legyőzte a hindu Sena-dinasztiába tartozó Lakshman Sent, és meghódította Bengália nagy részét. A következő néhány évszázadban a régiót szultáni dinasztiák és feudális urak uralták. A 16. században a Mogul Birodalom ellenőrizte Bengáliát, és Dakka a mogul közigazgatás fontos tartományi központja lett.

Az európai kereskedők a 16. század végén érkeztek a tartományba, és befolyásuk annyira megnőtt, hogy végül a Brit Kelet-indiai Társaság a Plassey mellett megvívott csata után 1757-ben ellenőrzése alá vonta. Az 1857-es véres szipojfelkelés után a korona hatáskörébe került az igazgatás, brit alkirályt neveztek ki. A gyarmati uralom idején az indiai szubkontinensen többször volt éhínség, közte az 1943-as nagy bengáli éhínség, aminek hárommillió ember esett áldozatul. 1905 és 1911 között elvetett javaslat született Bengália tartomány kettéosztására, Dakka lett volna a keleti rész fővárosa. Amikor Indiát 1947-ben felosztották, Bengáliát vallási alapon osztották ketté, nyugati része Indiához került, a keleti része Pakisztánnal egyesült és az úgynevezett Kelet-Bengália (később átnevezték Kelet-Pakisztánra) fővárosa Dakka lett.

1950-ben földreformot hajtottak végre Kelet-Bengáliában és felszámolták a feudális zamindari-rendszert. A keleti rész gazdasági és demográfiai súlya ellenére a pakisztáni kormány és hadsereg vezetésében a nyugati rész felső osztálya volt szinte kizárólagosan képviselve. A bengáli nyelvmozgalom 1952-ben volt az első jele Pakisztán két része közötti szakadásnak. A következő évtizedben folytatódott a bengáliak elégedetlensége a központi kormánnyal, mert az közömbös volt Bengália gazdasági és kulturális ügyei iránt. Végül az Awami Liga adott hangot a bengáli nyelvű lakosság politikai szavának. A terület autonómiája mellett agitált az 1960-as években, aztán elnökét, Mudzsibur Rahman sejket 1966-ban bebörtönözték; ez 1969-ben példátlan népfelkeléshez vezetett, ennek hatására szabadon engedték Mudzsibur Rahmant.

1970-ben súlyos ciklon okozott károkat Kelet-Pakisztánban, a központi kormány csekély segítséget nyújtott. A bengáli lakosság dühe tovább nőtt, amikor a Mudzsibur Rahman sejk vezette Awami Liga megszerezte a többséget az 1970-es választásokon, de megakadályozták, hogy hivatalba lépjen. A Mudzsiburral folytatott megtévesztő kompromisszumos tárgyalások után Jahja Khan bebörtönözte Mudzsibur Rahmant 1971. március 25-én éjszaka, és megindította a katonai támadást Kelet-Pakisztán ellen. Jahja hadviselése rendkívül véres volt és a háború következtében nagyon sok volt a civil halott. Fő célpont az értelmiségiek és a hinduk voltak, tízmillió ember menekült a szomszédos Indiába. A tömeggyilkosságok áldozatainak számát a különböző becslések háromszázezer és hárommillió közé teszik.

Az Awami Liga legtöbb vezetője elmenekült és emigráns kormányt alakított Indiában, Kalkuttában. A bangladeshi felszabadító háború kilenc hónapig tartott. A Mukti Bahini gerillákat és a reguláris bengáli erőket 1971. december 4.-től az indiai fegyveres erők támogatták. A J. S. Arora altábornagy parancsnoksága alatt álló indiai hadsereg döntő győzelmet aratott Pakisztán felett 1971. december 16-án, kilencvenezer hadifoglyot ejtett.

A függetlenség után Banglades parlamentáris demokrácia lett, Mudzsibur lett a miniszterelnök. Az 1973-as parlamenti választásokon az Awami Liga abszolút többséget szerzett. Az 1973-ban és 1974-ben országszerte pusztító éhínség nyomán 1975 elején Mudzsibur egypárti szocialista uralmat kezdeményezett az újonnan alapított BAKSAL párttal. 1975. augusztus 15-én Mudzsibur Rahmant és egész családját meggyilkolták középszintű katonatisztek.

A következő három hónapban véres puccsok és ellenpuccsok követték egymást, míg végül Ziaur Rahman tábornok került hatalomra, aki helyreállította a többpárti rendszert és megalapította a Bangladesi Nemzeti Pártot (BNP). Ziaur uralma azzal ért véget, hogy 1981-ben katonák meggyilkolták. Banglades következő jelentős ura Hosszain Mohammed Ersad tábornok volt, aki vértelen puccsal került hatalomra 1982-ben és 1990-ig maradt hatalmon, amikor a nyugati hitelezők lemondásra szorították, hiszen véget ért a kommunista veszély és tovább nem volt szükség antikommunista diktatúrára. Azóta tért vissza Banglades a parlamentáris demokráciához. Ziaur Rahman felesége, Khaleda Zia lett a Bangladesi Nemzeti Párt vezetője és az 1991-es választásokat megnyerve Banglades első női miniszterelnöke lett. A következő, 1996-os választásokon az Awami Liga nyert, amelynek vezetője Sheikh Hasina volt, Mudzsibur túlélő leányainak egyike. De 2001-ben A Bangladesi Nemzeti Párt visszaszerezte a hatalmat. Egyedülálló dolog, hogy két női politikus vezeti a nemzeti politikát.

2007 januárjában, széles körű zavargások után, az ügyvezető kormányt nevezetek ki a következő általános választások végrehajtására. Az országot kiterjedt korrupció, rendetlenség és politikai erőszak jellemezte addig. Az ügyvezető kormány prioritásának a korrupció gyökeres felszámolását tekinti a kormányzat minden szintjén. Ezért sok fontos politikust és hivatalnokot, továbbá sok kevésbé fontos hivatalnokot és párttagot tartóztattak le korrupciós vádakkal. Az ügyvivő kormány 2008. december 29-én tisztességes és szabad választást tartott. A Hasina vezette Awami Liga elsöprő győzelmet aratott.

 Alkotmány, államforma
Parlamentális köztársaság

 Népesség
 Általános adatok
Az ország teljes népessége 146,6 millió fő, ezzel a Föld hetedik legnépesebb országa, ami méreténél fogva óriási népsűrűséget jelent. (1002 Fő/Km²). A népesség 23%-a él városokban. A születéskor várható élettartam a férfiaknál és a nőknél is 61 év. A népességnövekedés 1,9%-os. A lakosság 56,1%-a írástudatlan, 83% él 2 dolláros napi jövedelem alatt.

 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Az országban a hivatalos nyelv a bengáli, beszélt nyelv még az angol. A lakosság 98%-a bengáli, 1%-a bihari, 1%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik. A népesség 83%-a muszlim, 16%-a hindu, 1%-a pedig buddhista.

 Banglades gazdasága

Agrárország. A Föld egyik legszegényebb állama. Ásványkincsekben szegény, csak földgázkészletei jelentősek. Iparágai közül fejlettségével csak a textilipar emelkedik ki (juta- és pamutfeldolgozás). Alföldjét folyók hálózzák be, a termékeny iszap és a nedves trópusi éghajlat kétszeri, illetve háromszori betakarítást is lehetővé tesz. Az évről évre visszatérő árvizek és egyéb természeti csapások kiszámíthatatlanná teszik a termés beérését ezért nagy az éhinség.

A lakosság 35%-a a mezőgazdaságból, 19%-a az iparból, 46%-a pedig a szolgáltatásokból él. A munkaerő 64 100 000 fő, melynek 40%-a munkanélküli.

 Mezőgazdaság
Fő mezőgazdasági terményei a rizs, juta, gyapot, fűszerek. Az állattenyésztés (szarvasmarha, bivaly, baromfi) alárendelt jelentőségű.

 Kereskedelem
Exporttermékek: juta és jutatermékek, tea, bőr, fagyaszottt hal, tengeri hal.
Importtermékek: műszaki berendezések, vas és acél, textil, gyapot, élelmiszer, nyerolaj, olajtermékek, cement.
Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Hollandia, Olaszország, India, Japán, Szingapúr, Kína.
 Az országra jellemző egyéb ágazatok
A halászat fontos a fehérjehiányos táplálkozás kiegészítése miatt. Az évről évre visszatérő árvizek és egyéb természeti hatások kiszámíthatatlanná teszik a termés beérését, ezért gyakorik az éhínségek.