Az Amerikai Virgin-szigetek egy szigetcsoport a Karib-tengeren, az Egyesült Államok külbirtoka, fővárosa Charlotte Amalie. Földrajzilag a Virgin-szigetek része, a szigetcsoport a Szél alatti szigetekhez és a Kis-Antillákhoz tartoznak. Az Amerikai Virgin-szigetek négy fő és sok kisebb szigetből áll. A nagyobb szigetek St. Thomas, St. John, St. Croix és a Water Island. A szigetek teljes szárazföldi területe 346,36 km² (133,73 sq mi). A 2000-es népszámláláskor 108 612 lakosa volt.

 
 Történet
A Virgin-szigetek őslakosai karibi törzsek és aravakok voltak, a szigetekre az európaiak közül Kolumbusz jutott el elsőként 1493-ban, második útján, és ő nevezte el Szent Orsolyáról és az őt követő szűz nővérekről. A következő háromszáz évben a szigetek gyakran cseréltek gazdát különböző európai hatalmak közt, így például volt spanyolok, angolok, hollandok, dánok, franciák, sőt a Máltai Lovagrend fennhatósága alatt is. A Dán Nyugat-indiai Társaság 1672-ben telepedett le St. Thomason és 1694-ben St. Johnon. St. Croix-t 1733-ban vásárolták meg Franciaországtól. 1754-ben váltak dán koronagyarmattá.

A 18. és 19. században a rabszolgák által megművelt cukornádültetvények jelentették a gazdaság alapját, erre az időre tehető az első felvirágzás kora. A rabszolgaságot 1848. július 3-án törölte el Peter von Scholten kormányzó. A gazdaság ezután hanyatlásnak indult, a dán államkincstár többször is kénytelen volt jelentős összegekkel támogatni a szigeteket. A 20. század elején már fölmerült a szigetek Egyesült Államoknak történő eladása, de az üzlet egy ideig nem jött létre, Dánia próbálta reformokkal segíteni távoli birtokait. Az I. világháború, és azon belül a tengeralattjáró-háború miatt az amerikaiak aggódni kezdtek, hogy a szigetek német kézre kerülhetnek, ezért újra terítékre került a tulajdonosváltás. Néhány hónapnyi tárgyalás után akkori áron 25 millió dolláros árban egyeztek ki a felek, a megállapodást nagy többséggel szavazta meg a dán parlament. A megállapodást 1917. január 17-én ratifikálták és március 31-én lépett hatályba, ekkor nevezték át a területet Amerikai Virgin-szigeteknek. 1927-ben a szigetek lakosai amerikai állampolgárságot kaptak.

 Népesség
Népcsoportok: fekete 80%, fehér 20%.
Vallások: baptista 42%, római katolikus 34%, episzkopuiális 17%, felekezeten kívül 7%.
Írástudatlanság: 3%.

 Közigazgatás
A szigeteket két kerületre és azon belül 20 alkerületre osztják. Kerületek: St. Croix és St. Thomas-St. John. Alkerületek: Anna’s Hope Village, Central, Charlotte Amalie, Christiansted, Coral Bay, Cruz Bay, East End (St. Croix), East End (St. John), East End (St. Thomas), Frederiksted, Northcentral, Northside, Northwest, Sion Farm, Southcentral, Southside, Southwest, Tutu, Water Island és West End.

 Földrajz
Az Amerikai Virgin-szigetek a Karib-tengerben, az Atlanti-óceán melléktengerében fekszenek, mintegy 50 km-re keletre Puerto Ricótól. Négy nagyobb és több tucat kisebb szigetből áll, a szárazföldek összterülete egy nagyobb magyar város, (például Kecskemét) területének felel meg.

Legismertebb adottsága a turistákat vonzó természetes, fehér homokos tengerpartok, például a Magens- vagy a Trunk-öböl. Stratégiai fontosságúak kikötői, mint Charlotte Amalie és Christiansted. A szigetek többsége vulkáni eredetű, sziklás, hegyes. Legmagasabb pontja a 474 m magas Crown Mountain a St. Thomas-szigeten. A legnagyobb területű St. Croix a többi szigettől délebbre fekszik és laposabb domborzatú. St. John szigetének nagy részét és több kisebb sziget teljes területét az amerikai szövetségi kormány hivatala, a Nemzeti Parkok Szolgálata birtokolja és felügyeli. Mivel a szigetek az észak-amerikai és a karibi kőzetlemez találkozásánál fekszenek, jelentős a föld- és tengerrengések (cunamik) kockázata és szintén gyakoriak a trópusi viharok és hurrikánok. Az Amerikai Virgin szigetek legmagasabb pontja: Crown Mountain 474 m.

 Gazdaság
A bevételek fő forrása a turizmus, évente mintegy 2 millió látogató fordul meg a szigeteken, nagy részük kirándulóhajókon érkezik és csak 1 vagy 2 napot tölt itt. Az ipari szektorban olajfinomítók, elektronikai és textilüzemek, rumlepárlók, gyógyszergyárak és óra manufaktúrák találhatóak. A mezőgazdaság elhanyagolható, az élelmiszer nagyrészt import. Növekvő szerepe van a pénzügyi és üzleti szolgáltatásoknak. A világ egyik legnagyobb olajfinomítója, a Hovensa St. Croix szigetén található. A szigetek területén timföldgyár, húskonzerv -és rumkészítő üzem működik.

A szigeteken gyakoriak a trópusi viharok és hurrikánok. A közelmúltban az 1989-es Hugo és a 1995-ös Marilyn hurrikán okozott jelentős károkat, de szinte minden évben eléri a szigeteket egy-egy kevesebb kárt okozó vihar.

 
 Érdekességek
A szigetek az egyetlen olyan Egyesült Államokhoz tartozó terület, ahol a bal oldali közlekedés van érvényben. Furcsamód azonban ehhez jobb oldali vezetésre tervezett, balkormányos járműveket használnak.

A tengerpartokhoz való hozzáférést természetes polgárjognak tekintik, mindazonáltal ez nem mindenütt vonatkozik az odavezető utakra és egyéb területekre.

A szigetek az Atlanti időzónában vannak és nem alkalmazzák a nyári időszámítást, így nyáron, amikor a keleti parti időzónában a nyári időszámítás van érvényben, akkor a szigeteken ugyanannyi az idő mint például New Yorkban vagy Miamiban, de télen egy órával a keleti part előtt járnak.